"Mindazokért,
kiket nem látunk
már régen
Akik velünk együtt
ünnepelnek az égben
Kiknek
őrizgetjük szellemét,
Mindazokért
egy-egy gyertya égjen."
/Demjén Ferenc/
"Szerencse malacka farkát, ha megfogod,
Az új évre kívánj valami jó nagyot.
Csillogjon szemedben öröm, s ne bánat,
Minden rossz messziről kerülje e házat.
Szebbet és jobbat mit is kívánhatnék,
Adja meg az Isten, hogy ezt hozza az új év.
Drága Magdikám
Kívánok neked, és a kedves családodnak is, egészségben,
sikereken gazdag, békés, boldog Új Évet, Zsóka
2008.12.30. 12:24
semilin
Adjon az új év,
amit a régi nem adott:
nevető örömet, édes bánatot;
adjon az is, aki még nem adott,
hidegben meleget, melegben árnyékot;
kálváriánkban könnyű keresztet,
szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,
ha száraz a mezsgye adjon az ég,
bőséges esőt, de ne legyen jég;
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt,
gazdaszívekben ébresszenek reményt;
minden haragos béküljön jóra,
kaszálókon viruljon pünkösdirózsa;
adjon az isten mindig jó napot,
templomainkban áldásos papot;
ültessenek a kertbe legalább egyet,
teremjenek fáink roskadva meggyet;
búzatáblákba kevesebb egeret,
adjon az isten puha kenyeret;
adjon nekünk, ha nem is kérünk,
boldog szerelmet, ameddig élünk.
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
2008.12.29. 15:00
Sebzett Angyal
2008.12.29. 08:06
Szupernagyi
Szilveszteri köszöntő
Ami mögöttünk van,
ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot,
bosszúságot félre!
Búcsúztassuk méltón
az öreg Óévet,
s bizakodva várjunk
Új esztendő, téged!
Hozz az embereknek
boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe
öröm tiszta fényét!
Hitük sose fogyjon,
szívük ne csüggedjen!
Asztalukon étel,
s ital mindig legyen!
Pénzt adj a szegénynek,
erőt, csüggedőnek!
Reményt nyújts, ha néha
nehéz napok jőnek!
Feledjük a rosszat,
őrizzük a szépet!
kívánjunk egymásnak
boldogabb Új évet!
Békés Boldog Új Évet kivánok nektek. Szupernagyi
2008.12.28. 23:13
Angyalka
"Szilveszter éjjelén tárd ki ablakod,
mert elküldtem Hozzád az én angyalom.
Egy pillanatra figyelj rá, mert a nevemben
Boldog Új Évet Kíván:
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év,
kedves hajlékodba költözzön a jólét.
Szívedben szeretet, lelkedben nyugalom,
légy boldog a következő 365 napon!"
2008.12.28. 21:21
luna
Múlik a nap, s múlik az év. Ami rossz volt, elmúlt már rég. Holnap egy új évre ébredsz, s ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet!
2008.12.26. 21:49
agikacska(fincidombi görcik)
2008.12.24. 17:08
luna
A világ bármely részén élsz,és bárki vagy..
Szeretném ,hogy légy ma este,egy kicsit boldogabb..
Kívánj igaz ünnepet,kívánj igazabb életet,ahogyan én neked..
Kívánj a szónak nyílt utat,a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd,hogy mindig úgy szeressenek,ahogy szeretnéd,hogy szeressenek!
Kívánd,hogy mindaz,amit ma éjjel gondoltál,ugyanúgy igaz legyen..
Holnap,és holnapútán,Kívánj igaz ünnepet,kívánj igazabb ünnepet..
Békés Karácsonyt Mindenkinek! Luna
2008.12.24. 15:04
Jutka
Szia Szép Délutánt Kellemes Karcsácsonyi Ünnepeket Kivánok neked és a családodnak evvel a Videoval Üdv Jutka
szólj hozzá: Karácsonyi Üdvözlet
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet! - mondta a Legnagyobb fenyő-, Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte.
- Nem! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok-, mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára.
- Vigyél engem! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon.
"Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága."