"Mindazokért,
kiket nem látunk
már régen
Akik velünk együtt
ünnepelnek az égben
Kiknek
őrizgetjük szellemét,
Mindazokért
egy-egy gyertya égjen."
/Demjén Ferenc/
Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott.
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér, Te hogy gondolod ezeket?
Miért imádkozol?…
Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,
És apjokért, a Te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutolsó sorban.
De miért, de miért?
Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,
S a világokat tengelyük körül
Forgatja örök-egy forgással,
Akihez a Te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?
Mit tudod Te, mit tudom én,
Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!…
Amit elvégzett, meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima, fohász,
Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén?…
Ó, de úgy-e a remény, a remény?
Vagy talán Te is úgy imádkozol,
Mint én, mint én?
Hitetlenül, süketen és vakon,
Csak, mert valamit még próbálni kell,
S mert mást nem tudok, hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.
Ó, tudom, Te nem így imádkozol
Az érzéketlen csillagok alatt.
Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre. Megkondul a harang, sötét már az ég,
Villám szakítja át sötét, nyugodt vizét.
Ráborult az éjszaka a Földre,
Fehérlenek a sírok a temetőben.
Itt is ott is kicsi fények gyúlnak,
Az emlékezés virágai kinyílnak.
Templomba indul a hívők serege
Világítanak a fények a temetőben.
Zúg az orgona, ajkakon zeng az ének,
Istenhez szállnak az emberi szívek.
Elhunytakért is hangzik egy kérés a lelkekben,
Világítanak a fények a temetőben.
Folyik a szertartás, az idő szalad,
Estére a sok ember hazaballag.
Csendben töltik az időt családjuk körében,
Világítanak a fények a temetőben.
Másnap a felnőttek munkába sietnek,
A rohanó világba újra belevesznek.
Az emlékek, s a családi béke eltűnőben,
Kialudtak újra a fények a temetőben.
Áldott jó Istenem!
Megköszönöm Neked
azt a nagy kegyelmet,
azt a szeretetet,
amivel tartottad kicsiny
életemet.
-Őszbe fordult az év
Hullnak a virágok.
Hervadnak a szívemben
megálmodott álmok.
Vágyakat söpörget
bennem az őszi szél,
szétszórja, elfújja:
a vágy csak ennyit ér,
,Ami mögöttem van
hadd legyen kár, szemét,
Ami előttem van:
legyen minden Tiéd!
Kegyelmed boruljon
utam hajlatára,
a nappalaimra
és az éjszakámra.
Havas téli napon
melegítsen Igéd,
a téli csend bennem
bontsa ki szépségét.
Szenvedélyes hittel
úgy várjam a tavaszt,
hogy a lelkem fáján
virágot bontson az.
És gyümölcstermő nyár
jöjjön életembe:
és a Te nagy Neved
szenteltessék benne
Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!