Adventi út !!
Te emberi utunkat végigjártad,
éles kövei lábad is sebezték,
ismerős neked gond, félelem, bánat,
és jól tudod, hogy most is hányszor kell még
rögös utakon roskadozva mennünk,
fáradságot, fájdalmakat viselve...
s most ismét karácsony lesz - és a lelkünk
tiszta fényekre, boldog énekekre
sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minékünk békességed!
Vond ádventi utunkat ragyogásba!
Hisszük, így cselekszel, ha kérünk Téged.
S ha a szent éjszakában Bethlehem
kis jászla elé borulon, kezed
tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,
hogy minden vihar elcsituljon bennünk,
és boldogan, ujjongva énekeljünk.
Karácsony! Földre szállt a szeretet!
Adventi hajnal
Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.
Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.
De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.
Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.
S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.
Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,
harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.
Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.
.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!
Adventi hirnök
Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már két gyertyaláng.
Ha zörget Jézus, jól figyelj, ám
Betér a szívünk ajtaján.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor Föld és Ég.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!
Teréz anya :Taníts meg szeretni
Uram, taníts meg,
hogy szavam ne legyen csupán
zengő érchez,
vagy pengő cimbalomhoz hasonló,
hanem tökéletes szeretetet sugárzó.
Adj hegyeket megmozgató hitet,
de ne hiányozzon belőle a szeretet.
Taníts meg a mindig türelmes
és mindig kedves szeretetre,
amely nem féltékeny,
nem kérkedik, nem önző, nem ingerlékeny
- olyan szeretetre,
amely az igazság öröméről tanúskodik,
s mindig kész megbocsátani,
hinni, remélni és tűrni.
Hogy végül, ha egyszer minden szertefoszlik,
és minden megvilágosodik előttünk,
lehessek bár gyönge,
de állandó visszatükröződése
tökéletes szeretetednek.
Amikor a nap feljön,
az Úristen mosolygását látom (...) és az
Úr mosolyát látom akkor is, amikor a nap lemegyen.
Az Úr mosolygását látom a holdon is,
s szemének derűs csillogását minden kicsi csillagban.
Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét
látom s a tovaszálló gondoskodó szeretetet,
mely éltet bennünket tisztító esőkkel.
A szélben az Ő szent leheletét érzem,
mely naponta tisztára mossa a lelkemet
a szenny kísértéseitől.
/Vass Albert/
Zsóka
megajándékozott a barátságdíjjal,
hogy gondolt rám nagyon
nagyon boldoggá tett
és nagyon szépen köszönöm
Az Én jelöltem:
Dominik, Emike, Luna, Tündér,
Kalypszo, Kati és Macsekok,
Fincike jelölése alapján!
Köszönöm, hogy gondoltál rám!
A szabályok, amiknek eleget kell tenni, a következők:
- kiteszem a logót az oldalamra
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot
- belinkelem a blogokat -
üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek
Az én jelöltjeim:
Semilin /blog/
Zsóka56
Luna
izike
Domi /zsiráfos/
Nagyon sok szép oldal van amit szívem szerint
jelölnék,de csak sajnos öt blogot lehet megjelölni.
Barátság díj.2008
Angyalka megtisztelt a barátság díjjal.
Nagyon szépen köszönöm.
Ajándékozd meg azt a személyt,
akit úgy érzed a barátod,és megérdemli ezt a díjat.
Linkeld be azt a szenélyt akitől kaptad.
Az én jelöltem,:Semilin,Zsóka56, Luna, Finci és Dominik.
Erdélyi József
Néma imák...
Legszebbek a néma imák...
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.
Gyalogútak, dűlők fele
két katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.
- Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, -
egy pillantást megérdemel.
Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy ,,Mi Atyánk''
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.
Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
mig az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk...
Fogadd el ...
Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt hajszolt nap után
Hadd mondjak néma áldást Néked
szerető, Teremtő Atyám ...
Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám ...
De oly csekély a szó ereje ...
Félek, nem ér fel hozzád imám.
Hadd mondjak áldást mindenért
mi utamon ért, s még mi vár,
s hadd köszönjem meg halkan az erőt
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.
Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért ...
De tudom: az Áldás is kevés ...
Fogadd el hát szívem, s életem ...
Fogadd el Atyám mindenért ...
Szalayné Komlósi Gizella
Nagyanyó angyalai
Így mesélte nagyanyó,
egyszer talán... északon?
négy kis angyal útra kelt,
bűbájos dalt énekelt.
Ezüstösen, csillogón
szép sorban elindultak,
négy vasárnap útjukon,
tündöklő gyertyák gyúltak.
Első, szíves jóságát
fénylően kékbe hozta,
serlegével második
tüzesen szép pirosba.
Hófehérben harmadik
csengője szólt hajnalig,
mosolyból szőtt üzenet
járta át a szíveket.
Ékes lila fényében
jött, a negyedik angyal,
varázslatos békében
az ünnepet megnyissa.
Így esett ez valaha,
Adventnek idejében,
szép daloló angyalok,
mihozzánk is betértek.
Kicsiny házunk ablakán
csendesen bekopogtak,
ajtót tártunk meghitten
az Égi vándoroknak.
Egy kis karácsonyi elgondolkodtató mese mára...
Deres volt a reggel, csend borította az utcát. Kis házak kéményeiből szürke füst szállott fel az égig. Egy öreg ház nyikorgó kapuja törte meg a csendet. Töpörödött néni lépett ki rajta, hatalmas fekete berliner kendőjébe burkolózva, kezében egy régi cirokseprűt szorongatott. Minden reggel leseperte a járdát, majd munkája végeztével elmerengett a távolban. Úgy tűnt mintha várna valakit.
Szemközt lakott egy kislány a Böske. Vidám teremtés volt, olykor talán túl cserfes is, de mindenki szerette őt mivel igazi csupa szív gyermek hírében állt. Karácsony közeledtével, ő is mint minden gyerek a faluban, hosszú listát készített az áhított ajándékokról. Akkora Karácsonyfát szeretett volna, ami az égig ér még az se zavarta, hogy be se férne a házukba.
Szenteste beköszöntével a család apraja-nagyja összejött. Minden ház ablakából melegség fénye áradt, a gyertyák pislákoltak a meseszépre díszített otthonokban, frissen sült bejgli és töltött káposzta illata töltötte meg az utcákat. Mézeskalácsot majszoló gyermekek igyekeztek a havas úton hogy meglátogassák nagyszüleiket. Egyetlen ház volt csak ami mintha mély álmát aludva, csendes volt és sötét. Az öreg néne házikója. Azon az estén is elsöpörte a havat a járdáról, majd hosszasan merengett a távolban. Tán most kicsit hosszabb ideig is eltartott ez, mint máskor. Feltűnt a kis Böskének is, ki az ablakban gubbasztva várta már, hogy megérkezzenek a rokonok. Csodálkozott a nénin hogy vajon miért álldogál olyan nyugodtan az utcán, hiszen annyi ilyenkor a teendő.
- Biztosan a fényekben gyönyörködik, azért nem szalad a dolgára- gondolta magában.
De vajon hol késik a családja? Egyáltalán hogy néz ki a családja? – ekkor jutott eszébe, hogy biz ő még nem is látta, hogy járt volna nála valaki a szomszédokon kívül.
Böske felpattant majd anyukájához sietett.
- Édesanyám! Mari néni családja mikor érkezik? Bizonyára már nagyon várja őket, azért várakozik odakint a hidegben.
Anyukája szelíden megsimította kislánya arcát majd szomorú hangon mondta:
- Sajnos hozzá nem jön senki, mert már nincs családja.
Böske szemei kikerekedtek, ilyet még nem hallott! Mi az hogy valakinek nincs családja?
- Édesanyám! de akkor hol vannak a rokonai? miért nincsenek ők vele Karácsonykor?- kérdezte értetlenkedve a kislány.
- A rokonai messze élnek, távoli országban sosem járnak erre – válaszolt az anyukája.
A kicsi lány szíve összeszorult. Nem tudta hogy létezik olyan mikor valaki ennyire egyedül van.
- Akkor mi miért nem megyünk soha hozzá Karácsonykor?
- Ó, gyermekem a karácsony a családé, nincs nekünk időnk, itt a rengeteg főzés, sütés, vásárlás és még a ház se ragyog!
Böske dühösen toppantott, mindig is unta magát az ünnep közeledtével, mert ilyenkor soha senki sem ért rá, mindenki ideges és türelmetlen volt.
Gondolt egyet, ruhaszalvétába csomagolt néhány szem mézes süteményt és egy papír angyal karácsonyfadíszt, amit a napokban készített, majd lábára húzta kis csizmáját. Anyukája kérdőre vonta:
- Hát te mit csinálsz gyermekem?
- Átmegyek a szomszéd Mari nénihez!- vágta rá határozottan a kislány.
- Oszt mi dolgod van neked ottan- kérdezett vissza morcosan az édesanyja
- Megyek és elviszem neki a Karácsonyt!- azzal fogta és magára vette meleg bundáját, fejére húzta kötött sapkáját és útnak indult a kis batyujával.
Anyukája az ajtóból nézte távolodó kislányát. Először tán haragudott a szemtelenségén, de be kellett hogy lássa, tán nem is olyan ostobaság amit most tenni készül.
A kis Böske út közben szedett néhány fenyőágat, majd bekopogtatott a rozoga ház ódon ajtaján.
Kisvártatva kíváncsi szemek kukucskáltak ki a résnyire nyitott ajtón. Egy öreg néni állt ott, ráncos arcán látszódott a meglepettség. A kislány nem is várt sokáig mondandójával, azonnal belevágott hogy elmondja jöttének okát:
- Jó estét Mari néni! remélem nem zavarom jöttemmel, csak gondoltam meglátogatom már, hogy ne legyen egyedül maga se ezen a szép ünnepen!
Az idős néni elérzékenyült, sokat látott szemeiben könnycseppek gyülekeztek, de könnyező szemeitől eltérően, hangjában vidámság csilingelt :
- Gyere be kedves gyermekem! nagy boldogság nékem hogy eljöttél hozzám!- azzal kitárult a kis ház ajtaja és beljebb tessékelte a kislányt.
A házban rengeteg fénykép volt a falon, bizonyítékául hogy egykoron bizony egy nagy család lakott itt, de nem volt semmi mi ünnepre emlékeztető lenne. Tán csak a konyhában gőzölgő friss sütemény illata adott némi melegséget.
Mari néni korát meghazudtoló gyors mozdulattal terítette is az asztalt, hamarosan friss tejet és süteményt rakott a kislány elé.
Böske tisztelettudóan megköszönte a finomságot, majd átadta ajándékát, egy kis batyu mézeskalácsot és a papír angyalt.
Az idős néni most aztán még jobban meghatódott! kezében szorongatta az általa „legdrágábbnak” nevezett ajándékokat!
- Keresnem kell egy helyet ennek a csodaszép angyalnak- mondta, majd lázas keresgélésbe kezdett.
Böskének eszébe jutottak a fenyőágak amiket hozott:
- Mari néni!nézze csak, díszítsük fel ezeket!- azzal, kis kezével átadta a néhány száll ágat.
Pár pillanat múlva már előkerült egy váza is meg néhány régi karácsonyfadísz. A legszebbet, a papírból készült angyalkát a végén felakasztották méltó helyére.
Ekkor ismét kopogás hallatszott az ócska ajtón. Hát biz, mikor az öreg néni kinyitotta azt, lett is nagy meglepetés! Mert biz az utca összes lakója ott toporgott a háza előtt. Mindenki hozott magával egy kis elemózsiát meg forró teát. Mert bizony híre ment a kis Böske jó cselekedetének, ezért mindenki félre rakta a feladatát azért, hogy az idős Mari néninek ajándékozzanak egy kicsit a Karácsonyukból.
Böske most értette talán meg igazán hogy mi is az igazi karácsonyi ajándék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
