Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Azután imádkozol,
Azután megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától megnyílik az ég,
mely nem tárul ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe veled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy – magától – friss gyümölcs terem
Ez a magától: ez a Kegyelem!
(Reményik Sándor: Kegyelem)
Drága Magdikám!
Rég jártam itt, bocsáss meg érte. Beteg is voltam, no meg sok a munka...
Talán végre jön az igazi tavasz, alig várom. Jó lenne már egy kicsit kapirgálni a kertben.
Szeretettel gondolok rád és vidám napokat kívánok a körülöttünk zajló idegesítő, szánalmas események ellenére! Köszönöm, hogy az új oldalamra is bekukkantasz néha:)))
Millió puszim!
semilin , portalguru
(Elhoztam megújult oldalam buttonkáját, ha gondolod kukkants be, a véleményedet is szívesen veszem.
Még sokminden hiányzik, a jövőben le szeretném váltani a Portalguru-t.)